Dízeladagoló és Dízelmotor Javítók Szakmai Egyesületének hivatalos honlapja
9023 Győr, Csaba utca 21.
Czékmány József + 36 30 946 4474
Egyesületi nap kezdése: 09:00 - 17:00
19 jún 2019

Mikortól nem vehetünk benzines autókat?

Bemondott egy dátumot a Continental-vezér

2030 után a dízel és benzines motorok utolsó generációja fog az utakra kerülni, 2040 után pedig már elképzelhető, hogy befejeződik a benzines és dízelautók értékesítése - mondta Elmar Degenhart, a Continental vezérigazgatója.

Az nem újdonság, hogy jelentős változáson megy keresztül az autóipar: az elektromos autózás térhódítása megállíthatatlannak tűnik. Ahogy arról a Portfolio korábban beszámolt, az Európai Unióban és az EFTA jelentősebb személygépjármű-piacain 2018-ban összesen több mint 170 ezer új, tisztán elektromos személyautót (BEV) értékesítettek, ami közel 30 százalékos növekedés a 2017-es évhez képest, 2016-hoz viszonyítva pedig megduplázódott az értékesítések száma.

Európában, a tisztán elektromos személyautó-értékesítések piaci részesedése 1,5 százalék körül mozgott 2018-ban, köszönhetően az e-mobilitás szempontjából rendkívül kedvező szabályozói és gazdasági környezetnek. Az évek óta tartó dinamikus növekedési trendek eredményeként Európában már több mint 600 ezer tisztán elektromos személyautó közlekedik.Magyarországon tavaly közel 1200 elektromos autó került forgalomba, 2019. február végére pedig már közel 4800 tisztán elektromos jármű rótta az utakat.
2030 után a dízel és benzines motorok utolsó generációja fog az utakra kerülni, 2040 után pedig már elképzelhető, hogy befejeződik a benzines és dízelautók értékesítése. 2050-től, ha minden jól megy, az utak és városok CO2 emisszió-mentesek lesznek - mondta Elmar Degenhart, a Continental vezérigazgatója, aki szerint kis és könnyűsúlyú járműveknél valószínűleg a teljesen elektromos meghajtás lesz a legjobb megoldás.

A szakember szerint a nehézgépjárművek esetén, amelyek rendszerint hosszú időn keresztül vannak úton és nagyobb távolságokat tesznek meg, az akkumulátor nem számít öko-hatékony választásnak, viszont az elektromos meghajtással kombinált ultra-tiszta dízel és tiszta benzines motorok már ma is hozzájárulnak a klímaváltozás elleni küzdelemhez.

Elterjednek az önvezető autók

Korántsem csak az elektromos autók térhódítása várható a jövőben. A Continental technológiai vállalat saját közlése szerint csak vezetést segítő rendszerekből több mint 2 milliárd euró értékben tervezi értékesíteni. Ez pedig jól jelzi, hogy egyre nagyobb teret hódítanak majd az önvezető autók.

Egy autónak körülbelül 18 érzékelőre van szüksége a részleges automata vezetéshez. A teljesen automata, vagy önvezetés esetén ez a szám harmincra emelkedik, a vállalat célja, hogy ennek megfelelően fejlesszen - közölték.

Szoftverfejlesztők nélkül nem megy

Degenhart szerint az elkövetkező években a szoftvereket érintő eladások tízszer nagyobbak lesznek, mint ma, épp ezért a jövőben még több fejlesztőre lesz szükség. A Continental jelenleg 245 ezer embert alkalmaz világszerte, ebből 49 ezer mérnököt, akiknek több mint harmada rendelkezik szoftverrel kapcsolatos szakértelemmel. Ezen kívül a vállalat saját globális szoftverakadémiáján csak 2019-ben több mint 2000 alkalmazott vesz részt továbbképzésen. 2022 végére a szoftver- és IT-szakértők száma a jelenlegi 19 ezerről 25 ezerre fog növekedni a cégnél.

11 máj 2019

Félretankoltam, nagy a baj?

A tankolás rutinművelet, mostanában már csak azért is odafigyelek, mert ritka drága lett a prémium üzemanyag. De lehet, hogy elbambul az ember, minél gyorsabban túl akar rajta lenni, és megvan rá az esély, hogy a rossz pisztolyt veszi le. Mondjuk a gázolaj helyett a benzinét, vagy fordítva.

Valamilyen szinten védve vagyunk a véletlenektől, mert a gázolaj (jelölései: B7, B10, XTL) csöve vastagabb, mint a benziné (jelölései: E5, E10, E85). A legtöbb modern benzines autó betöltő nyílásán ezért be se fér, ettől függetlenül lehet bűvészkedni, ha nagyon akarjuk. Fordított esetben könnyebb benézni, mert a nagyobb betöltőbe befér a kisebb, benzines cső, ráadásul a dízel autóban nagyobb károkat okoz a benzin, mint fordítva. Néhány gyártónak már van félretankolásgátló rendszere, de ezek is csak arra jók, hogy észbe kapjunk, és megnézzük mi van a tanksapkára írva. Ha nagyon harcolunk, ezeken is be lehet erőszakolni a tankolópisztoly csövét.

Ha benzines autóba véletlenül gázolajat tankoltunk, és elindulunk, nem történik különösebb katasztrófa, az autó elkezd kopogni, utána rángatni, majd egyszer csak leáll. Jellemző tünet, hogy durrog a kipufogó, és a lambda-szonda hibát jelez. Ez nem egészséges a motornak, például összekormolja a gyertyát, de kivégezni nem fogja. Inkább a nagyon modern autók bonyolult és aprólékos rendszere allergiás az idegen anyagokra – főleg a kihegyezett, magas nyomású befecskendezőrendszerek.

Ha megállt az autó, és bizonylatot előtúrva rájöttünk, mi a baj, vitessük el az autónkat, és nézessük meg egy szervizzel. Ott leengedik a gázolajat, átmossák a rendszert, és feltöltik tiszta benzinnel. Ezt megtehetjük házilag is, a régebbi autóknál elég csak leengedni a tankot, és visszatölteni benzinnel, vélhetően károsodás nélkül megússza a motor, én mégis az első megoldásra biztatok mindenkit.

27 nov 2018

Meghalt a dízel. Éljen a dízel!

A Peugeot legalábbis nagyon szeretné, ha a középkori Franciországban, a királyok trónralépésekor elhangzó felkiáltás a dízelmotorokra is érvényes lenne. Mert a dízelek között tényleg király az új 1,5-ös BlueHDi.

Manapság autós, főleg dízeles híreket olvasva egyre inkább az az érzése az embernek, hogy a gázolajos motor lett korunk autóiparának fekete báránya. A rokon, akiről azt pletykálják (oké, a Volkswagen-család kapcsán nem csak pletykálják), hogy megbukott egy stiklivel, tán ült is érte, ezért bizonyos körökben nagyon nem kívánatos az emlegetése.

Inkább beszéljünk plug-in-hibridekről, elektromos autókról, üzemanyagcelláról, az autózás rózsaillatú, környezetbarát jövőjéről, de a dízelt felejtsük el. És ami a japánoknak, főleg a Toyotának és a Nissannak kapóra jött, az a franciáknak, azon belül is elsősorban a PSA-konszernnek nagyon fáj.

A közvélemény és a politika irányából süvítő ellenszél ellenére a Peugeot és a Citroën nem tett le a dízelekről, aminek egyértelmű bizonyítéka a 3008-as tesztautóban dolgozó, vadonatúj 1.5 BlueHDI. AdBlue adalékkal működő nitrogén-oxid katalizátor (SCR katalizátor) és részecskeszűrő teszi lehetővé, hogy az új motor teljesítse a 2020-ban érvénybe lépő, Euro 6.2-es környezetvédelmi normákat.

Nem mellesleg 130 lóerős, 300 Nm a maximális nyomatéka és tesztátlagban 6,2 liter gázolajjal beérte 100 kilométeren. További érdekessége, hogy egyedi és szabadalmaztatott égéstére az időközben nyugdíjba vonult, Le Mans-i 24 órás Peugeot 908 versenyautó motorját idézi.

Kellemes karakterű, kellően csendes, erős és takarékos motor az 1.5 HDi, de versenyezni azért nem lehet vele. Az indítást követő, finom alapjárati vibrációkat könnyű megbocsátani, mivel menet közben nem nagyon hallani és alig érezni a motor működését. Ereje a fordulatszámmérő kétezres értéke körül jön meg, nem tol hirtelen nagyot, de szépen erősödve gyorsít.

A szuflából csak autópályán fogy ki, ott is csak olyan sebességtartományokban, ami itthon nem megengedett. Ilyenkor a fogyasztása is megugrik, tartós 140 km/óra felett a nagy homlokfelület és légellenállás érezteti hatását, az átlag akár 7-8 literre is felszaladhat.

02 okt 2018

Hibridet keresett, mégis dízelt vett

Érdekes piaci körút egy autóvásárlásról, nagy alkukkal, hatalmas kedvezményekkel és végül a hibrideket lesöprő dízelajánlattal. Az észérvek döntöttek.

Barátomnál egy váratlan plug-in-hibrid autóval tett próbakör (egy VW Passat GTE), és az arról hallott jó vélemények indították el a már amúgy is érlelődő autócsere-programot. Tetszett neki a gondolat, hogy a gyakori, nagyon rövid távú városi utakat emissziómentesen, villanymotorral teheti meg, sőt akár országúton, autópályán is normál dinamikával használhatja a kocsit (persze amíg tart a használati profiltól függő 35-45 km tesztelt hatótávolság). Szimpatikus volt, hogy az elektromos kocsiktól eltérően nem függ az akkutöltésektől, és még az is erre fordította, hogy a zöld rendszámmal a fizetőparkoló-övezet határán lakva ezentúl ingyen parkolhat, sőt, néha a közeli MOL kúton ingyen fel is töltheti az autót (igaz, ez utóbbi lehetőség a nyárral megszűnt).

A benzinmotor megléte és normális teljesítménye pedig jót tesz a heti egyszer megtett vidéki útnak, ami alkalmanként 350 km autópályázást jelent. Ez zárta ki az elektromos autókat, mert szinte csak a Tesla jöhetett volna szóba, és nem alaptalanul, mert a cégen belül, ahol a barátom dolgozik, van elektromos autó, és ilyen jellegű utakat nem tudtak kényszerpihenő nélkül kimatekozni.

További érv volt a tesztkocsi színe, a gyöngyház fehér, ami azonos volt a családi kilenc éves Volvo S80 AWD D5 autója színével. Végül is ez utóbbi, 170 000 futott km fölött járó autó lecserélése volt a cél. A hibridben megtetszett még a barátomnak, hogy lejjebb viheti az S80 10 liter alá nem süllyedő fogyasztását, ami a városi ide-oda rohangálós üzemmódban 12-re is felkúszott.

Egyedül a Passat kisebb kategóriája ébresztett benne kétséget – felnőtt fiúgyerekekkel hátul is kell a hely. De végül is a Passat is elég nagy hátul, ha nem is ér fel az S80-hoz. Így legelőbb a tesztautóra kért ajánlatot. A jól felszerelt, úgy 20 000 km-t futott Passat GTE újkori ára 17 502 750 Ft volt, így másfél éves tesztautóként 12 490 000 Ft-ért ajánlották fel megvételre. Jónak hangzott, de egy ilyen összeg kiadása előtt körbenézett, van-e az országban még ilyen autó eladó.

Volt, az Óbudai Volkswagen szalon árult egy fekete kombit, de személyesen ott járva szembesülhetett vele, hogy van egy még „zsírpapírban” álló, a tesztautóval lényegileg megegyező fehér négyajtósuk is. Alkudozás indult, és a nullkilométeres autóra sikerült 13,9 millió Ft-os árat elérni. Nagyon vonzóvá vált a lehetőség.

De ez az eset olyan szemfelnyitóként is működött (evés közben jön meg az étvágy). Ha már ennyi pénzről van szó, amely beruházást ugyan valamelyest csökkent majd a régi S80 eladásakor befolyó összeg, akkor is érdemes alaposabban körbenézni a piacon, különösen, hogy ezen az árszinten ilyen könnyen megy az alku. Személyes tapasztalat, hogy a kompakt méretű kocsik között, másoknak is nézve autót, előfordult, hogy 5 százalék alatti volt csak a kedvezmény, amit a kereskedő felajánlott, akár balról, akár jobbról érkezett az ember. Itt meg 20 százalék körüli engedményeket adtak.

Így körbenézve a piacon, kiderült, hogy a listaárhoz képest nagyon jó volt a VW ajánlata, de ezen az árszinten már számos akár hibrid, akár korszerű Euro6+-os dízellel szerelt prémium autót is el lehet érni. A keresésbe beleestek a klasszikus prémium gyártók is, mert miért is ne? Mit kínált a BMW? 3-as hibridet, de ennek a mérete és a felszereltsége is messze elmaradt a kívánalmaktól. Mercedestől csak a C-osztály fért volna bele: mindkét esetben a kereskedők nagyon korrektek voltak, és felhívták rá a figyelmet, hogy a típusok valós fogyasztása 7-8 liter körüli – tehát nem a katalógusérték eszményien alacsony literszámához ragaszkodtak.

Az autókeresésre figyelve könnyű észrevenni az akciós ajánlatokat, így az éppen a nyár elején futó Lexus GS-re szólót is. Igazán felvillanyozó gondolat, hogy hibrid Lexusba ülhet az ember a kiszabott, maximum 15 milliós összeghatáron belül. A kereskedésben az akciós árat, amely 14,24 millió forint volt, barátom lealkudta 13,7 millióra. A Passat fénye így halványult. Főleg miután másnap egy telefonbeszélgetés során az ár 13,2 millióra csökkent.

Igen ám, de meglesznek-e a kívánalmak? A méret oké, de körbekérdezés után kiderült, más, a típust használóktól, hogy a fogyasztás 10 liter alá nem igen megy, a Passat 7-ből kijönne átlagosan. Legyen akkor a kisebb IS. Itt viszont a mérettel volt gond, hátra a középső fiú lapjával fért be, a nagyobb ott se volt, hogy ne férjen be. Ennél a Passat jobb, így az IS hibrid gyorsan kiesett. De az egész Lexus.gondolat is tovaszállt.

Akkor ott a közelben a Jaguar szalon – ez amolyan villámlátogatás volt, az árak túl voltak a vállalható határon. Akkor irány az Infiniti-hez. A hibrid Q50 a gyors próba alapján bent a kívánalmakhoz képest szűkös, a csomagtartója meg mintha nem lenne. Ami viszont kiütötte barátomnál a biztosítékot, az a V6-os, 3 literes motor volt. Persze így jól hangzóan „teljesítmény hibridnek” lehet nevezni, de a kereskedőhöz intézett, a fogyasztást firtató kérdésre az őszinte válasz a „némi óvatosággal akár 10-11 literes fogyasztás is elérhető” volt.

Kijózanító köre új pályára állította az autókeresést. Barátom szavait idézve, amivel a saját helyzetét jellemezte: „A hibrid illúzióval le kellett számolnom. Becsapva éreztem magam, vagy csak nem voltam elég tájékozott és azt képzeltem, eljutott oda a világ, hogy ebben az ár- és méretkategóriában a hibridek már nagyjából kétharmad-fele üzemanyag-fogyasztásból tudják azt, amit egy „átlagos” hagyományos motorral szerelt kategóriatárs. Hát nem.” Még volt egy út a Volvo szalonba, de ütőképes hibridet ott se tudtak mutatni. Viszont ajánlottak mást.

Barátom ekkor az új célt úgy határozta meg, hogy legyen egy kényelmes autó, amely a Volvo S80-at leválthatja és 9,1 liter alatt fogyaszt százon: mindegy milyen motorral. Feltette magának a kérdést, hogy ha ugyanannyi a fogyasztása egy Euro 6-os dízelnek, mint egy hibridnek (azonos kategóriában), azonos a szervizintervallum is, csak az ár különbözik (a hibrid hátrányára), akkor mi szól a hibridtechnológia mellett?

És óvatosan kell mondanunk az emissziómentes részközlekedést, mert bizony saját tapasztalat, hogy több nagy plug-in hibrid modell lemerülvén, álló helyzetben a nagy teljesítményű, nagy hengerűrtartalmú motorját emelt fordulaton járatva termelte az áramot, hogy teljesítményben hozhassa az autó a katalógusértékeit. Ez nem annyira meggyőző: lehet, hogy a reggeli induláskor még kipufogógáz kibocsátás nélkül araszol az autó a dugóban a suli mellett, de délután hazafelé ugyanott álló helyzetben az alapjáratinál magasabb „termelői” fordulatszámon tolja ki a gázt, miközben a szidott dízel semmit nem tol ki, mert a start/stop rendszer miatt épp pihen.

Szóval térjünk vissza a Volvo szalonba. Ott ajánlották az S90-est, az új generációs dízellel. Azonban a D4 is a kívánt minimum extrákkal árban 17 millió fölé nyújtózott listaáron. Ekkor jött a kereskedői ügyesség: állt a szalonban egy berendelt, nullkilométeres autó, amelyet két hete gurítottak oda. Kiajánlották ezt a D4-est, amelyben minden kívánt extra megvolt, csak a korábbi S80-ashoz képesti mínusz 15 lóerő hangzott rosszul. Amúgy a kocsi reprezentatív, komfortos, méretben pedig nincs kompromisszum a leváltandóhoz képest. Elkezdődött az alkudozás.

Végül az alku 13 150 000 forintban állt meg, ez bizony jó 4 millió forinttal a listaár alatti, és kevesebb, mint ahonnan elindult a vásárlási ajánlatsor, tehát a második, már nullkilométeres Passat GTE áránál. Így itt barátom megállt, és megvásárolta a Volvót. Ez egy nyári történet, augusztusban vette át, így már van tapasztalata. Visszatekintve igazoltnak érzi a gondolatmenetét, amit az is alátámaszt, hogy azóta a MOL fizetőssé tette az áramtankolást a kútjain. Bár ez utóbbi azért nem lett volna perdöntő érv, mert összegszerűen otthon tölteni is kedvezőbb, mint folyékony üzemanyagot vásárolni.

És barátom ismét jó fogalmazott: „19-re lapot húztam a dízellel a jelenlegi közhangulatban, de látva azt, hogy a német piacon is a visszaesés után 46% körül stabilizálódott az új dízelek értékesítési aránya, akkor ez azért nem a világvége. Ennek még bőven van kifutása. Az autóval hosszú távra tervezek, tisztában lévén azzal, hogy 7-8 év múlva elveszti értéke kétharmadát, háromnegyedét. Viszont akár csak a jelenlegi trendeket nézve is teljesen bizonyos, hogy bármely mostani elektromos, plug-in, vagy öntöltő hibrid értéke éppúgy fog állni a technikai avulás miatt. Így értékvesztés vonalon olyan soktól nincs mit tartanom. Így ért véget a környezettudatos kalandom. Gyakorlatilag az összes szóba jöhető hibrid üzemanyag fogyasztása magasabb, mint a győztes dízelé. Az eddigi használat alapján a saját fedélzeti komputer szerint 7 liter az átlagérték, a katalógus 7-8-at ígér. Autópályán 5,8 literes fogyasztást ért el a nagy autó. A hibridek ára pedig – az egyetlen akciós, de már nem up-to-date Lexus GS300 kivételével – legalább 20%-kal magasabb, mint amennyiért ténylegesen megszerezhető volt a Volvo.”

25 aug 2018

Dízel vagy benzines: melyik éri meg? OPEL GRANDLAND X 1,2 TURBO – 2,0D

OPEL GRANDLAND X 1,2 TURBO – 2,0D ÖSSZEHASONLÍTÓ TESZT

A Popular Mechanics hozott le egy érdekes cikket azzal kapcsolatban, hogy miért nem jó megvenni a csúcsmodelleket. Ők ugyan 740 lóerős Corvette-ekkel példálóznak, hogy ugyan, elég az 500 lóerős is, de ettől az állítás még igaz: minden autót arra a hajtásláncra optimalizálnak, amiből várhatóan a legtöbbet viszik majd. Egy emberközelibb példa az Opel Grandland X: önök szerint melyik lesz népszerűbb, a 6,5 milliótól hazavihető 1,2-es benzines, vagy a legolcsóbb változatában is 9,2-ért futó kétliteres turbódízel?

Amikor elkezdtük szervezni a Balkán Kemping túrát, mindenki a dízel autóba akart beavázkodni, na nem azért, mert dízelpártiak. BMW 520i, Mazda MX-5 és Škoda Felicia tulajok alkották a csapatot, viszont úgy éreztük, a hágómászásokat, autópályázásokat meg úgy általában a több napos, bringás túrával járó kihívásokat jobb egy 180 lóerős, automata kocsiban átélni. Aztán rájöttünk, hogy közel sem ennyire egyértelmű a képlet.

A dízel autó népszerűségét csak növelte, hogy a párja egy háromhengeres, 1,2-es, turbós benzines volt, és bár többször vezettem, nem tudtam meggyőzni a barátaimat, hogy meglepően jó. Egyértelműen a dízel Grandland a vágykeltő, metálkék, hatalmas panoráma tetővel, 19-es kerekeken, mellette a flottafehér autó olyan, hogy 10 perccel a találkozás után már nem tudnám megmondani, hogy nézett ki. A két autó felszereltsége is eltér, a dízel egy Ultimate, vagyis csak a bőrbelső, és ülésszellőztetés-szerű apróságok hiányoznak belőle, míg a fehér egy Enjoy, ami a második a négylépcsős skálán. Amire ember ép ésszel vágyhat, az már ebben is benne van, a túra után csupán az adaptív tempomatot tudtuk felróni neki, a másik autóban ezt imádtuk autópályázásnál.

Igazságtalannak tűnhet az 1,2-es, 130 lóerős benzines autót kétliteres, 180 lóerős turbódízellel szembeállítani, de jelenleg ez a két csúcsmotor, hamarosan érkezik az 1,6-os, turbós benzines, 180 lóerővel, látatlanban az lehetett volna a tökéletes döntés. Ugyanígy más lett volna az eredmény, ha az 1,6-os dízel, kézi váltós autóval állunk oda a benzines mellé, de mivel ezt nagyon hamar leváltja az új, 1,5 literes dízel, nem sok értelme kifutó motorral tesztelni.

Így viszont a váltók nem passzoltak: a dízelben nyolcsebességes, hagyományos automata, míg a benzinesben kézi volt - a kétliteres dízel csak automata váltóval kapható. A fő cél a fogyasztás összehasonlítása volt, bringákkal a tetőn és nélkülük, autópályán és országúton. A túra tökéletes alkalom, ugyanis mind a két autó ugyanazon az úton, ugyanazzal a tempóval és ugyanannyit ment. Egyikkel sem indultunk külön utakra, sőt, néha meg is cseréltük őket, hiszen a hátul menőnek reagálnia kell az előtte haladra, azaz később, de nagyobbakat gyorsít.

A mérést rátankolás alapján végeztük, ami nem a legpontosabb megoldás, de lényegesen pontosabb, mint a fedélzeti számítógép mérései. Az első szakasz a Budapest-Mohács volt, 120-ra beállított tempomattal, bringákkal a tetőn. Utóbbi nagyon fontos szempont, ugyanis két bringa légellenállása jó 20%-ot dob a fogyasztásra. Itt a dízel autó ment elöl, mégis 196 kilométerre vetítve 9 literes fogyasztást számoltunk a dízelnél, míg 8,3-ast a benzinesnél. Nem tudtuk mire vélni a különbséget, de simán benne van, hogy a dízel éppen regenerálta részecskeszűrőjét.

A 120-as autópályázás az ideálisnál kicsivel jobb körülmény, egyik autó sem volt zajos, vagy kellemetlen, szerencsére a következő körben falvakkal megtűzdelt országút, és a Dinári-hegység megmászása volt a terv, még mindig bringákkal a tetőn. Itt vártunk sokat a dízeltől, de amikor lehetőség adódott egy-egy menekülésre a rönkszállítók mögül, amit a dízellel megoldottuk erőből, azt alapvetően a benzines is tudta. Nyilván jóval kényelmesebb volt az automatával előadni a vánszorgást és a szerpentinezést, főleg, hogy a kézi váltó hosszú úton jár, és nem is túl határozottan ugrik be a fokozatokba.

Szintén érdekes kérdés a komfort: a dízel autó majdnem 200 kilóval nehezebb, 1500 kiló, ezért feszesebb a futóműve, ráadásul 19-es kerekek kerültek rá, elég peres gumikkal. A rosszabb utakon ez komoly gyötrelem volt, a barátaim egyre többször próbáltak visszaszivárogni a ballonos, 17-es kerekeken futó benzines autóba. A horvát határ és Szarajevó közti hegymászós országutazásra 6,1 litert kért a dízel, 6,6-ot a benzines. Az is jól látszik, hogy a tempó csökkenésével egyre kevésbé érződik a tetőre rakott bringák légellenállása, jó két litert csökkent is a fogyasztás.

Egyértelműen a dízel, automata kocsit volt kellemesebb a szerpentines vánszorgásban hajtani, még úgy is, hogy az alig ötezer kilométert futott autó váltójának volt valami baja, mert 3-asból 2-esbe visszaváltva nagyokat rántott. A benzines autónak sem az erejével, vagy a járáskultúrájával volt a baj, kicsivel 2000 alatt már tol, és alapjáraton többször ráindítottam, olyan finoman jár. A baj az, hogy a sima járás ára egy hatalmas lendkerék, ami váltásnál zavaró: a nagy lendtömeg miatt lassan esik vissza a fordulat, így vagy nagyon lassan vált az ember, és lendületet veszít az emelkedőn, vagy gyorsan engedi rá a kuplungot és bólogat a kaszni. Ez leginkább akkor rossz, amikor a vánszorgás miatt sok a kapcsolgatás az alacsonyabb fokozatokban, nagyobb tempónál a hosszabb áttételek miatt annyira nem érezni.

17 máj 2018

Tisztább dízelmotor a Hondától

A Honda dízelmotorjának új változata papíron ugyanazt tudja, mint a régi, de a kisebb belső súrlódás és a hatékonyabb kipufogógáz-tisztítás állítólag javított a hatékonyságán.

Az idén öt éve, hogy bemutatták a Honda 1,6 literes dízelmotorját, és az idén sor kerül az első komolyabb átdolgozásra. Ez meglepő módon az adatokban alig jelentkezik: marad a 120 lóerős csúcsteljesítmény 4000-es fordulaton, illetve a 300 Nm maximális nyomaték 2000-nél, egyedül fogyasztásnak ad meg a gyártó egy decivel kevesebbet, 3,7 litert száz kilométerre, a Civicben mérve, ami 99 g/km szén-dioxid-kibocsátásnak felel meg. Ráadásul ezt már a valós forgalomban végzett méréseken alapuló WLTP szabvány szerint is tudja a motor.

Ahhoz képest, hogy az adatok a régiek, meglehetősen sok változtatást végeztek a négyhengeres turbódízelen. Új, króm-molibdén acél dugattyúkat alkalmaznak, és a hengerek belső felületén is egy hatékonyabb csiszolási eljárást alkalmaznak, így állítólag érdemben tudták csökkenteni a dugattyúk súrlódását. Emellett az alumínium blokk új merevítő bordákat kapott, ami elsősorban a zajszint csökkentését segíti, és új a nitrogén-oxid tároló-katalizátor is, amelyben mostantól több nemesfém gondoskodik a nitrogén-oxid megkötéséről két regenerációs ciklus között.

Honda 1.6 i-DTEC 2018

A Honda a változtatásokkal alighanem arról igyekszik gondoskodni, hogy a dízelmotorja, amellyel viszonylag későn lépett piacra, egy darabig még versenyképes maradjon az európai piacon, a normák várható szigorítása ellenére.

12 aug 2009

Az ötütemű benzinmotoré vagy a kétütemű dízelé a jövő?

Bár a brit Ilmor Engineeringet a Mercedes számára fejlesztett F1-es motorok tették közismertté, a cég most egy új, szériaautókba szánt motor prototípusát készítette el. A saját terminológiájukban ötütemű motorként hívott konstrukció érdekessége, hogy háromhengeres, ám csupán a két szélső hengerében zajlik égés.

A fejlesztők által ígért kiváló hatásfok alapját az szolgáltatja, hogy a kipufogógázzal távozó energiát tovább hasznosítja a középső, harmadik hengerben: itt egy újabb munkavégzési ütem vár a forró gázokra – innen a név. A motoron turbófeltöltést is alkalmaznak, 3 baros abszolút nyomáson, vagyis a kipufogógáz kizsigerelése maximális. A 700 köbcentiméteres háromhengeres prototípusból 130 lóerőt tudtak kihozni.

A fejlesztők szerint a motor kiválóan alkalmas lesz mind hagyományos, mind hibrid hajtásláncokhoz: az autóba építendő példányoknál a cél a 150 LE/liter fajlagos teljesítmény, ami egyedülálló teljesítménysűrűség a benzinmotorok körében. Az ötütemű előnye, semmilyen új technológiát nem alkalmaznak, ami eltérne a mostani motorokétól, még a szelepvezérlés is teljesen szokványos.

A Gerhard Smitz által kitalált alapelv kicsit hasonlít a Toyota hibridek benzinmotorjánál alkalmazott Atkinson-ciklusra, amely szintén azzal képes jobb hatásfokot elérni, mint a hagyományos benzinmotorok, hogy a sűrítés és a terjeszkedés aránya eltérő. Az Ilmor-féle koncepció esetében azonban a terjeszkedés aránya jóval nagyobb, eléri a dízelekét, és a fajlagos fogyasztás is azokét közelíti.

A hasonló új ötletek hátterében az áll, hogy az autóipar még lát fantáziát a belső égésű motorokban – már csak azért is, mert az elektromos autó csupán álom a megfelelő akkutechnológia nélkül, a hibrid drága és korlátozottak az előnyei, a hidrogénhajtás pedig rövid távon kivitelezhetetlen a nem létező kúthálózat és drága előállítás miatt.

Talán nem is meglepő, hogy nem sokkal az Ilmor bejelentése előtt egy másik kis fejlesztő cég, az EcoMotors is bemutatott egy új koncepciót, az OPOC-motort (Opposed-Piston Opposed-Cylinder). Ez egy kétütemű turbódízelmotor, az elfeledett ellendugattyús forgattyús mechanizmussal.

A VW motorfejlesztésének egykori vezetője, Peter Hofbauer professzor által irányított EcoMotors szerint ezzel a technikával feleslegessé válik a szelepvezérlési mechanizmus, az alkatrészek száma a felére csökken. A bokszer-jellegű (valójában 180 fokos V-) elrendezés a helyigényt csökkenti, ugyanakkor egy kéthengeres modul kiegyensúlyozottsága egy négyhengeresével egyenértékű. A motor minden egyes kilogrammjából 2,2 lóerőnyi teljesítmény ígérnek. Az első kísérleti példány 325 lóerős és 860 Nm-t a nyomatéka, sajnos, a lökettérfogatot nem árulták el.

error: Védett tartalom !!