Dízeladagoló és Dízelmotor Javítók Szakmai Egyesületének hivatalos honlapja
9023 Győr, Csaba utca 21.
Czékmány József + 36 30 946 4474
Egyesületi nap kezdése: 09:00 - 17:00
14 aug 2020

Dízel-hibridként a legjobb

Nagyszabású modellfrissítéssel várja az őszt a Mercedes. A kozmetikázott GLA, a GLB és a nagyobb SUV-ok már be is költöztek a szalonokba, a nagygenerálon átesett E-osztály pedig a napokban érkezik meg melléjük.

Akárcsak a filmeken, a Mercedes legutóbbi sajtóbemutatóján is több különböző karakter szerepelt. Jóllehet mind megérdemelte volna a kiemelt figyelmet, a sok csillag közül mindenki csak egyre tudott igazán koncentrálni.
A komoly ráncfelvarráson átesett E-osztály egész egyszerűen ellopta a show-t
a kompakt GLA és GLB, illetve a középkategóriás GLE képviselte, ám velük korántsem teljes stuttgarti szabadidőautó-család elől.

Persze szándékosan hagyták ragyogni
a Mercedes-Benz kvintesszenciájaként felfogható,
felfrissített E-osztályt. A felső-középkategóriás német prémiumlimuzin és különböző karosszériaváltozatai (szedán, kombi, kupé és kabrió) a minőség, a kényelem és az innováció területén elődeikhez hasonlóan elvitathatatlan érdemeket szereztek az autóiparban az aktuális W213-as nemzedék 2016-os megjelenése óta, persze ez elmondható a családfa első, 1946-ban megjelent tagjáról is.

A napjainkban 10. generációjánál tartó középnagy Mercedes 74 év alatt 14 millió példányban fogyott,
ebből 1,2 milliót az aktuális sorozat tett ki, mindössze 4 év alatt.
Pedig az erős konkurencia (Audi A6, BMW 5, Jaguar XF, Lexus GS és ES) és a fel-, le- mi több oldalirányba is kiteljesedett Mercedes-paletta nem könnyítette meg a dolgát.

Megjelenése és tudása, ahogyan mindig, most is megelőzi a korát, az ára azonban kedvezőnek mondható a hasonló tudású S-osztályéhoz mérve, a végösszeget a csillagos égig feltornázni képes extrák nélkül. Mondjuk a
16,7 milliós alapáráért
Magyarország területének 95 százalékán öröklakást is lehetne venni, míg az E-osztályból csak a 211 lóerős, 200-asnak hívott négyhengeres alap benzinesre futná, amely azonban 240 km/órás végsebességével már minden épeszű igényt kielégít.

Presztízskérdés

Mindig hatalmas érdeklődés övezi, ha az E-osztálynak új nemzedéke lát napvilágot, de még a modellfrissítése is fontos esemény az autósvilágban. A fejlesztők ezúttal is átugrották a saját árnyékukat, a kötelező optikai, műszaki, és elektronikai változtatásokat számos meglepő és hasznos újítással fejelték meg. A számos alap-, illetve extrafelszerelést legegyszerűbben úgy lehetne csoportosítani, hogy van, ami „megmenti az életet", van, ami „megkönnyíti", van, ami „megédesíti", avagy éppen „megfűszerezi", illetve „lehet nélküle élni" és a „na már csak ez hiányzott".

A legutóbbira jó példa az Energizing Coach, azaz a fedélzeti rekreációs asszisztens, amely Garmin okosórával összepárosítva
a vezető szervezetének aktuális igényeihez igazítva relaxációs programot indít
a klíma, a hangulatvilágítás, az audiorendszer, a masszírozós, szellőztetett bőrülések és a többi periféria összehangolt vezérlésével. Az EC a plug-in hibridek esetén álló helyzetben, lekapcsolt motorral is működik, ugyan mi többet kívánhatna egy elcsigázott sofőr egy autópálya pihenőjében.

Megújult külső és belső

Kívülről könnyű felismerni a frissített E-osztályt, ugyanis az A-osztályéra hasonlító, keskenyebbre húzott teljesen LED-es első és hátsó világítótestektől, a fejtetőről talpára állított trapéz hűtőmaszktól komolyabbá, letisztultabbá vált a megjelenése a többi presztízs limuzinra jellemző
agresszivitás nélkül.
Az apró, de annál hatásosabb finomítások mellett 1,2 centivel hosszabb és 0,8 centivel alacsonyabb lett a karosszéria, ezek azonban majdhogynem hibahatáron belüli értékek.

Belül sem maradt változatlan a kocsi, már az alapmodellek sem analóg órákkal készülnek, ugyanis széria lett az először az A-osztályban bevezetett, 2x10,25 colos szélesvásznú kijelző, amelyet felárért 2x12,3 colosra cserélnek. Ennek jobb oldala érintőképernyő, de az MBUX menüben a középkonzol alján található, forgótárcsát váltó tapipaddal, vagy hangvezérléssel („hey, Mercedes") is lehet barangolni.
Zseniális a kiterjesztett valóságot használó navigáció,
ugyanis a valós kameraképre vetíti rá azt a nyilat, amely megmutatja, hogy pontosan melyik utcát vagy sávot kell választanunk.

Az új, háromküllős kormánykerék kapacitív érzékelőket kapott a karimában, így akkor is tudja, hogy rajta van a kezünk, ha nem rángatjuk meg kétpercenként, amikor a sávtartó automatika irányít helyettünk. Dupla küllőin szintén kapacitív, érintésre érzékeny kapcsolókat visel, amelyek
használatát eleinte szokni kell
annak, aki hagyományos gombokhoz szokott, de már a ráncfelvarrás előtti kormánnyal is ez volt a helyzet.

Okos tempomat és lopásgátló rendszer

A vezetési asszisztensek közül a Distronic nevű adaptív tempomat immár útvonal alapú szabályozással dolgozik, vagyis automatikusan
a kanyarokhoz és a közlekedési táblák jelzéseihez igazítja a sebességet,
de a navigációból a sebességhatárokat és az aktuális forgalmi helyzetet is figyelembe veszi. A 360 fokos kamerával, oldalnézetből is követhető, bármilyen felfestett helyre (vagyis nem csak párhuzamosan és merőlegesen) beparkoló asszisztens is rendelhető lett. Fontos fejlesztés, hogy a holttér-figyelő már leállított motornál is működik, ami sok városi bringást menthet meg egy kellemetlen eséstől.

Szintén hasznos újítás a feláras
Városi védelem csomag,
amely jóval több, mint egy egyszerű riasztó. Értesíti a tulajdonost, ha el akarják lopni vagy vontatni az autóját, ha idegenek matatnak a belső térben, és akkor is, ha parkolás közben nekikoccan valami. A fedélzeti kamera hasznos eszköz, de törvényi támogatás híján egyelőre nem rögzítheti a parkolási sérülést okozók rendszámát. Ha ellopnák valahogy az E-osztályt, akkor megmutatja a térképen, hogy hová vitték a tolvajok.

Bőséges motorválaszték, dízel hibriddel

A karosszériaváltozatok bősége mellett a hajtásláncok választéka is nagyvonalú. Csak plug-in hibridből van kettő, a 211+122 lóerős benzines-elektromos, meg a 194+122 lóerős dízel elektromos. Utóbbi igazán ritkaság, más prémiumgyártók nem kínálnak hasonlót, pedig
ez a rendszer kombinálja legjobban a városban praktikus elektromos hajtást a dízelek hosszú távú hatékonyságával.
Ezek a zöld rendszámos plug-in hibridek ráadásul összkerékhajtással is konfigurálhatók, amit szintén nem minden konkurens mondhat el magáról.

Új az alap négyhengeres benzines (M 254) és módosították a négyhengeres dízelt (OM 654 M) is, mindkettő 48 voltos lágy hibrid hajtással egészül ki alapáron, a legerősebb változatuk 272, illetve 265 lóerős (hibrid rásegítés nélkül), ami mindössze
két literből igencsak szép teljesítmény.
A második generációs indítómotor-generátor (ISG) a fékezéskor keletkező energia visszatáplálásával csökkenti a fogyasztást, de a hajtásba is képes besegíteni 22 lóerős extra teljesítményével és 200 Nm-es nyomatékával, amit már bőven meg lehet érezni.

A kis benzinesben a hagyományos, kettős megfúvású turbó mellett már egy elektromos kompresszor is dolgozik, amely a kipufogógázzal hajtott feltöltővel szemben alacsony fordulatszámon is megfelelő töltőnyomást állít elő. A dízelen viszont alapból két változó geometriájú turbó csücsül, az új főtengelynek köszönhetően a lökettérfogat 43 köbcentivel nőtt (1950-ről 1993-ra), a kipufogógázokat a NOx-csapdán kívül részecskeszűrő és két SCR katalizátor tisztítja. Minden motor alapáron kilencfokozatú automataváltóhoz kapcsolódik.

Igazolt elmélet

Egy All-Terrain nevű terepkombi verzióval sikerült közelebbi ismeretséget kötni a sajtóbemutatón, annak is a 450 E jelzésű, 367 + 22 lóerős, benzines lágy hibrid kivitelével, amely háromliteres, sorhatos és persze turbós. A Budapest környékén kijelölt városi, országúti és gyorsforgalmi szakaszokon egyaránt az a gyorsvélemény fogalmazódott meg a volán mögött ülve, hogy a vezető ezen a szinten már inkább utasnak érzi magát, mintsem az autó aktív parancsnokának.

A 24,5 millió forintos alapárú, emelhető légrugós luxusromboló minden helyzetben fölényes biztonsággal haladt a célja felé, akár sztrádán, akár földúton, tudásának nagy részét éppen csak sejtetni engedte, a látható/tapintható/szagolható/hallható részletei kifogástalanok voltak.
Kár, hogy az ismert környéken a megszokottnál hamarabb ért véget az utazás.
De vajon miért mosódott el közben a táj? Talán azért, mert 5,4 másodperc alatt gyorsul fel a családi terepkombi álló helyzetből 100 km/órára, és ha arról van szó, a német autópályákon gond nélkül tartja a 250 km/órás, erősen leszabályozott végsebességet is.

Persze, aki igazi vezetési élményre vágyik, a szintén nemrég frissült BMW 5-össel jobban jár, mint az érzéketlen kormányzású Mercedes E-osztállyal, de akinek a komfortos rugózás és a külvilágtól való elszigeteltség fontosabb, annak még mindig Stuttgart kínálja a jobb üzleti limuzint, és nem München.

GLA + GLB + GLE + AMG = SUV 2020

A koronavírus okán felelős rendezvényt szervező Mercedes-Benz Hungária két turnusban tartotta az E-osztály hazai dinamikus premierjét. Amíg az egyik csoport a modellfrissített E-osztályokkal nyargalászott, addig a többiek egymástól jókora távolságra az elméletet kapták a maszkkal fedett arcukba, kiegészítve az aktuális SUV-paletta fontosabb tagjainak idei újításaival. Konkrétan az általános villanyosításról, az AMG kivitelekről, valamint a GLB hétszemélyes, családi kedvezménnyel elérhető verziójáról esett pár szó. Aztán kulcsokat sorsoltak, amely után egy GLE 400d Coupéról is sikerült néhány kézzel fogható infót begyűjteni.

A lánykori nevén ML Mercedes aktuális dízel csúcskupéja nagy forma. Egyrészt szó szerint nagy, másrészt ügyesen titkolja, hogy mégis mekkora. Kezes, méretéhez képest fordulékony, csendes, és eszeveszett gyors. A 400 d név ugyan eleve komoly erőt sejtet, de még a hivatalos Mercedes konfigurátor sem adja ki, hogy valójában
egy háromliteres, dupla turbós, soros hathengeres dízel
dolgozik benne, amely mindenféle hibrid hókuszpókusztól mentesen 330 lóerőt, illetve 700 Nm-t ad le.

A 28,45 millió forintért kínált plázaszaurusz sokak szemébe könnyet csal, ám más és más okból. Akad, aki feltétel nélkül rajong az extraklasszis dízeldömperekért s van, aki bosszút forralva méregeti. Mindkettő védhető álláspont, mindenesetre a
7,4 l/100 km WLTP átlagfogyasztás
és a 195 g/km CO2 érték nem is olyan régen egy átlagos családi autó kibocsátásának felelt meg, nem egy bő kéttonnás luxus SUV-énak.

Persze ma már a zöldenergiával feltankolt villanyautó a sikk, de sebaj, mert a GLE-ből is van másik: a négyhengeres plug-in dízel (GLE 350 de) 0,7 literes elméleti átlagfogyasztással és rekordnak számító,
94 km-es elektromos hatótávval rendelkezik.

16 Júl 2020

Új dízel-hibrid hajtás kerül a nagy Range Roverekbe

A Jaguar Land Rover szép fokozatosan tért át a saját fejlesztésű Ingenium motorcsalád használatára. Először a kétliteres négyhengereseket vezették be, majd a benzines hathengerest, most pedig itt az új nagy dízel, amellyel a korábbi, még Ford-eredetű hat- és nyolchengeres dízeleket váltják le a cég nagyobb terepjáróiban.

Első körben a Range Rover és a Range Rover Sport típusokba kerül az új dízelmotor, kétféle kivitelben. A D300 és a D350 esetében is a lóerőben mért teljesítmény kerül a típusjelzésbe. Mindkét kivitelt 48 voltos enyhe hibrid rendszer egészíti ki, ami a nagy terepjárók esetében 8,6 liter körüli fogyasztást tes lehetővé, ami a korábban alkalmazott 4,4 literes V8-as dízelmotor fogyasztásához képest bő fél liter javulásnak felel meg. Ráadásul az új dízel is kifejezetten jól mozgatja a bő 2,5 tonnás terepjárókat: a Range Rover Sport D350 változata például 6,5 másodperc alatyt elérheti a 100 km/h-t, ami szintén jobb eredmény a V8-as elődmodelléhez képest.

Ezzel az ötliteres V8-as benzinmotoron kívül nemigen marad a Fordtól örökölt régi motor a Jaguar Land Rovernél, amelyet ne válthatnának ki saját tervezésű négy- vagy hathengeresekkel. Ez utóbbi probklémára állítólag a BMW-től vásárolt nyolchengeres motorok hozhatnak megoldást, bár ezekről egyelőre csupán pletykákat hallhattunk.

30 Júl 2019

Zöld rendszámos, mégis gázolajat eszik

Miközben a Mercedes E 300 de limuzinformája a márka hagyományaiból merítkezik, a lemezek alatt formabontóbb már nem is lehetne. Dízel-elektromos, külső forrásból tölthető hibridrendszere sokaknak szemfényvesztés, már csak az 1,6 l/100 km-es gyári átlagfogyasztása miatt is, több szempontból viszont okos koncepció: városban sokkal kevesebb káros kipufogógázt ereget ki társainál, de autópályán is takarékos. Csak az a kérdés, hogy megéri-e.

Micsoda időket élünk! Mentegetni kell egy 15,5 milliós (300de Limited Edition) prémiumlimuzint a népharagtól, és nem is a burzsoá mivolta, hanem a csúcstechnikája okán. Igen, leegyszerűsítve csalásnak tekinthető egy alapvetően dízelmotoros nagyautót a Magyarországon számos kiváltságot adó zöld rendszámos flottába sorolni.

Hiszen sok városban ingyenes a parkolás és az elektromos töltés, járnak hozzá adókedvezmények, súlyos tízezrek maradnak a zsebben. Viszont a 1,5 milliós állami támogatásra csak a tisztán elektromos autókkal lehet pályázni, így talán a harcos kábelbarátok is megenyhülnek.

Rétegmodell: ez most a legtisztább dízel
Mert, ha jobban megvizsgáljuk, a Mercedes E 300 de olyan, mint egy hagymarétegekből álló ogre. Igaz, a hasonlat a külsőt illetően máris sántít, a hagyományos limuzinsziluett ugyanis közelről és távolról egyaránt gyönyörű, legalábbis vitán felül megfelel a prémiumkliséknek.
Lágy, elegáns vonalai sokat ígérő belteret sejtetnek
és láss csodát, a belvilág, ha lehet még pazarabb. Már-már olyan színvonalas személyre szabhatóságot kínál, mint egy Rolls-Royce, sajna majdnem olyan színvonalú árazással.

Hibridként is stílusos és reprezantatív, mellesleg taxinak sem lenne rossz választás. A benzines hibridnél (E 300 e) 0,4 literrel kevesebbet fogyaszt.

Klassz, hogy a legtöbb magyar városban nem kell fizeni vele a parkolásért. Kombiként is rendelhető az E 300 de, a végsebesség mindkét modellnél 250 km/h

Na de ez több emberöltő óta bevett gyakorlat Stuttgartban, nincs benne semmi szokatlan. Az utóbbi években joggal-okkal össztűz alá vont dízel, különösen a hozzá kapcsolt zöld technikával azonban nehezen érthető. Még akkor is, ha maga az OM 654 kódjelű vadonatúj, 1950 cm³-es, soros négyhengeres "füstös" lazán megfelel az Euro 6d-TEMP kibocsátási határértékeknek.

Ezzel önmagában jó ideig nem érintik az európai nagyvárosok dízel kitiltásai (és ott van a zéró emissziós haladás lehetősége is), de az ördög nem alszik. A műszaki kuriózum melletti érveket tovább gyengíti, hogy
a Mercedes kínálatában egy hasonló, de szalonképesebb, benzinmotoros plug-in hibrid is megtalálható.
Ugyanannyiért. És bizony a benzineseknek eleve jobb a reputációja.

Városban és autópályán is elemében van
A Mercedes 300 de létjogosultságát kereső kérdésekre adható válaszok a környezetvédelmi szabályozások, a járműtechnikai tudományok és a marketing területén keresendők. Tesztalanyunk a még mindig sokmilliós európai, különösképpen németországi dízelpárti autóvásárló-réteg igényei, szokásai és lehetőségei, továbbá a járműgyártókat szorongató széndioxid-flottalimit kényszerszülöttje.

Mindazonáltal sokkal jobban illik rá a szerelemgyerek jelző, miután minden jóból sokat ad. Rendkívül gyors, kényelmes, autópályán is takarékos és környezetbarát, mi több
a komplett Mercedes kibocsátási átlagára is jótékonyan hat a 41 g/km CO2 értéke
(ezt persze a WLTP-ciklus még mindig nem teljesen életszerű metódusa szerint mérik). Frappáns mérnöki válasz korunk kihívásaira.

A "papíron" 50 plusz, a tesztünk során azonban 40 mínusz kilométer körüli tisztán elektromos hatótávjával, az 5,5 l körüli autópályás fogyasztásával, az 5,8 másodperces 0-100-as gyorsulásával, valamint a bizonyára igaz 250 km/h végsebességével egyszerre több szerepet is hitelesen alakít a luxuscirkáló.

Ha kell, hétköznap zaj- és füstmentesen lopakodik a kertvárosi otthon és a belvárosi munkahely között, míg
hétvégén pihentetően, szinte magától levisz az Adriára,
néha pedig – leginkább az Autobahnon – tartósan 200 felett fokozza a száguldás örömteli veszélyeit. Szerencsére már egy egyszerű autópályára felhajtás során is megvillantja tudását: a 2,1 tonna + utasokkal megfejelt tömege ellenére hihetetlen vehemenciával képes megindulni, gyorsulása és rugalmassága sportkocsikkal vetekszik.

03 nov 2018

Vakvágány vagy hibridforradalom?

Hibridbe gázolajat tankolni? Hiszen volt már ilyen
2012. március: elkezdik kiszállítani a márkakereskedésekbe a Peugeot RXH modelleket, majd egy évvel később érkezik a 3008 HYbrid4 is. 2012. szeptember: a Volvo megkezdi a V60 Twin Engine D6 előértékesítését. Mi a közös bennük? Dízel-hibridek (a svéd ökomodell ráadásul plug-in kivitelű), amivel Európában úttörők, de a bonyolult és méregdrága technika nem arat sikert. Ez a magyarázata annak, hogy nem akadtak követőik, modellváltásnál pedig a PSA és a Volvo is lemondott róluk.

Utána aztán nagyot fordult a világ: 2015-ben kitört a Volkswagen-féle dízelbotrány,
egyre több gyártó vérzett el a nitrogénoxid-méréseken,
részben erre válaszul a kártérítési perek mellett több nagyvárosból kitiltják a régebbi gázolajos autókat, a WLTP-normával pedig valamivel közelebb hozzák a valósághoz az emissziós méréseket, és vele együtt a fogyasztási adatokat. Néhány gyártó ki is vezeti a dízeleket.

Nem így a Mercedes, amely 81 évvel ezelőtt dobta piacra első gázolajos autóját, a komótos 260 D-t, majd évtizedeken át volt a taxisok, sokat utazók első számú választása. Idén meglepő lépésként a stuttgarti márka gyártásba vette dízel plug-in hibrid modelljeit három kategóriában (C-, E- és S-osztály), azok kedvéért, akik a nagyvárosokban és vonzáskörzetükben elektromosan akarnak autózni, de hosszú sztrádás etapokon takarékosan, gyorsan és hatótávpara nélkül vezetnének.

Azonos hibrid építőkészlet három kategóriában
Külsőre a 300 de típusjelű modellek közös ismérve egy nyitható fedél a lökhárító jobb alsó sarkába vágva, akárcsak a már évek óta kapható benzines plug-in hibrideknél.
Ide lehet csatlakoztatni a Typ-2 kábelt,
mellyen a korábbinál kétszer nagyobb kapacitással, 7,2 kWh-val kezdődhet a töltés. Egy izmos garázsfali berendezésen vagy nyilvános oszlopon másfél óra alatt 10-ről 100 százalékra tölthető az akku, de egy sima háztartási konnektorba bedugva hétórás folyamatra kell felkészülni.

Természetesen a menetpróbára színültig töltve sorakoztak a tesztautók, amelyek közül egy C- és egy E-osztályt is lehetőségünk volt kipróbálni, bár a technikájukban nem volt lényeges eltérés.
Mindkettő a kétliteres OM 654 dízelmotort kapta,
amely hibrid hajtás nélkül márt járt nálunk korábban teszten, és nem győztük dicsérni finom járását – nagy kontrasztot mutatott kerregő CDI-elődjéhez képest.

Az önmagában 194 lóerős négyhengeres munkáját egy új fejlesztésű villanymotor segíti 90 kW-tal (122 lóerővel), de nem elsősorban az volt a cél, hogy brutálisan magas legyen a rendszerteljesítmény. Sokkal inkább az, hogy minél dinamikusabban tudjon mozogni a Merci elektromos üzemmódban, a régi kamuhibridekkel ellentétben ne kelljen lépten-nyomon beindulnia a belső égésű motornak.

Nem gyorsít feleslegesen lejtő vagy kanyar előtt
Nos, a tesztkör kezdeti, városi-elővárosi kilométerein úgy mozgott a C- és az E-osztály egyaránt, mintha némasági fogadalmat tettek volna, pedig bőven tartottuk a forgalom ritmusát, sőt. Ennek az az oka, hogy gyakorlatilag alapjárattól 440 Nm-es nyomatékot tud mozgósítani a villanymotor, és a dízelnek megfelelő akkutöltöttségnél egészen 130 km/h-ig nem muszáj bekapcsolódnia a hajtásba.

Ettől még persze bekapcsolódhat, ennek eldöntését legjobb Hybrid üzemmódban az elektronikára bízni,
a vezérlést összekapcsolták a navigációval is, tehát ismeri az utat és a domborzatot.
Persze magunk is táplálhatunk áramot az akkuba (E-Charge), vagy gondoskodhatunk a szinten tartásról (E-Save program), hogy aztán érkezéskor a lakó-pihenő övezeten némán (Elektro módban) osonjunk végig.

Ideális esetben a nálunk zöld rendszámra jogosult Mercedesekkel akár 56 kilométert is meg lehet tenni egyetlen feltöltéssel, aminél a próbán jóval rövidebb hatótávot mutattak ugyan a kijelzők, de más hibridekkel ellentétben nem pörögtek vissza drámai gyorsasággal a számok. Lenyűgöző a 300 de kifinomult futása, így különösen kíváncsiak voltunk arra, mennyire rondít bele a képbe a dízelmotor.

Amikor hadrendbe áll 700 Nm-nyi nyomaték
Padlógáznál aztán kiderült, sima az átmenet: ha nem is egy hathengeres benzines lágy orgánumán, de kulturáltan kapcsolódik be a dízel, ami a hatékony zajszigetelés mellett annak is köszönhető, hogy a kilencfokozatú automataváltó és a villanymotor közé (azokkal közös házba) az oly gyakran alkalmazott tengelykapcsoló helyett nyomatékváltót építettek be, egy-egy rezgéscsillapító elemmel.

Rángatásról vagy bizonytalanságról tehát szó sincsen, egyenletes tempónál pedig meglepően csendes a motor. A 300-as típusjelzésből persze logikusan arra lehet következtetni, hogy
a hibrid hajtáslánc egy háromliteres dízel teljesítményét hozza,
és nem is okoz csalódást: álló helyzetből 5,6 (kombiként 5,7) másodperc alatt tud százra gyorsítani a C-osztály, és amíg van szufla az akkuban, nagy tempónál is sportkocsikkal vetekszik a rugalmassága.

Nemcsak városban, de sztrádán is takarékos
Egy plug-in hibridnél nehéz meghatározni az átlagfogyasztást, hiszen a vezetési stílusnál többet nyom a latba, milyen gyakran töltik, és városban, vagy pedig kedvezőtlenebb körülmények közt, országúton és főleg sztrádán használják-e. Sajnos a kifutó NEDC norma még a „hagyományos" autóknál is életszerűtlenebb körülmények között mérte a plug-ineket (talán emlékeznek még Porsche 918 Spyder 3,0 l/100 km-es adatára), tehát a laborértékekből nehéz következtetést levonni.

Mégis fontos tudni, hogy a több mint kéttonnás önsúlyú E 300 de a gyári WLTP-adatok szerint 1,6 literes átlagfogyasztást produkál száz kilométeren, ami
kereken 0,4 literrel kevesebb, mint a benzines plug-in hibrid (E 300 e) modell értéke.
Ehhez jön még a 18,7 KWh/100 km-es áramfogyasztás is, az összesen 44 g/km-es széndioxid-kibocsátás pedig fontos az adókedvezmények szempontjából.

A valóságban egyszerű a képlet: azoknak éri meg a dízel-hibrid, akik a napi városi lótás-futás mellett sokat járnak hosszabb üzleti utakra vagy túrákra is, ezeken ugyanis a gázolajos autók hatékonysága máig megkérdőjelezhetetlen. Igaz, előjön a Mercedesek egyik legfőbb hibája is: a komoly kapacitású lítium-ion akku sok helyet rabol a csomagtartóból (limuzinnál 370, a kombinál 480 liter marad. Különösen a T-modellnél bosszantó, hogy a koffernyi dudor lerontja a variálhatóságot.

Egy dízel, ami Budapesten is ingyen parkolhat

De nem is a használtpiac zöldséges-Mercijét akarják piacra dobni decembertől (illetve a C-osztály esetében jövő év elejétől), hanem a jelen ökoautóját kiemelkedő hétköznapi használhatósággal és kényelemmel, jelentős arányban céges vásárlóknak. Ebben a stuttgartiak malmára hajthatja a vizet, hogy 2019-től kétszeresére nő az elektromos vagy plug-in hibrid cégautók adókedvezménye Németországban, és Európa több más országában hasonló támogatások vannak érvényben.
Nálunk is jelentős regisztrációs adót meg lehet majd takarítani vele, de a vevők többségének
még fontosabbak lehetnek a zöld rendszám adta kedvezmények,
mindenekelőtt az ingyenes fővárosi parkolás. Árakat egyelőre nem közölt a gyártó, de a komplex technika aligha lesz olcsó – számolgatáshoz egyedül a szintén kétliteres C 300 d (14,1 millió forint) és az E 300 d (16,3 millió forint) adhat némi kiindulópontot – ha tippelnünk kéne, ehhez nagyjából kétmilliót adnánk hozzá.

02 okt 2018

Hibridet keresett, mégis dízelt vett

Érdekes piaci körút egy autóvásárlásról, nagy alkukkal, hatalmas kedvezményekkel és végül a hibrideket lesöprő dízelajánlattal. Az észérvek döntöttek.

Barátomnál egy váratlan plug-in-hibrid autóval tett próbakör (egy VW Passat GTE), és az arról hallott jó vélemények indították el a már amúgy is érlelődő autócsere-programot. Tetszett neki a gondolat, hogy a gyakori, nagyon rövid távú városi utakat emissziómentesen, villanymotorral teheti meg, sőt akár országúton, autópályán is normál dinamikával használhatja a kocsit (persze amíg tart a használati profiltól függő 35-45 km tesztelt hatótávolság). Szimpatikus volt, hogy az elektromos kocsiktól eltérően nem függ az akkutöltésektől, és még az is erre fordította, hogy a zöld rendszámmal a fizetőparkoló-övezet határán lakva ezentúl ingyen parkolhat, sőt, néha a közeli MOL kúton ingyen fel is töltheti az autót (igaz, ez utóbbi lehetőség a nyárral megszűnt).

A benzinmotor megléte és normális teljesítménye pedig jót tesz a heti egyszer megtett vidéki útnak, ami alkalmanként 350 km autópályázást jelent. Ez zárta ki az elektromos autókat, mert szinte csak a Tesla jöhetett volna szóba, és nem alaptalanul, mert a cégen belül, ahol a barátom dolgozik, van elektromos autó, és ilyen jellegű utakat nem tudtak kényszerpihenő nélkül kimatekozni.

További érv volt a tesztkocsi színe, a gyöngyház fehér, ami azonos volt a családi kilenc éves Volvo S80 AWD D5 autója színével. Végül is ez utóbbi, 170 000 futott km fölött járó autó lecserélése volt a cél. A hibridben megtetszett még a barátomnak, hogy lejjebb viheti az S80 10 liter alá nem süllyedő fogyasztását, ami a városi ide-oda rohangálós üzemmódban 12-re is felkúszott.

Egyedül a Passat kisebb kategóriája ébresztett benne kétséget – felnőtt fiúgyerekekkel hátul is kell a hely. De végül is a Passat is elég nagy hátul, ha nem is ér fel az S80-hoz. Így legelőbb a tesztautóra kért ajánlatot. A jól felszerelt, úgy 20 000 km-t futott Passat GTE újkori ára 17 502 750 Ft volt, így másfél éves tesztautóként 12 490 000 Ft-ért ajánlották fel megvételre. Jónak hangzott, de egy ilyen összeg kiadása előtt körbenézett, van-e az országban még ilyen autó eladó.

Volt, az Óbudai Volkswagen szalon árult egy fekete kombit, de személyesen ott járva szembesülhetett vele, hogy van egy még „zsírpapírban” álló, a tesztautóval lényegileg megegyező fehér négyajtósuk is. Alkudozás indult, és a nullkilométeres autóra sikerült 13,9 millió Ft-os árat elérni. Nagyon vonzóvá vált a lehetőség.

De ez az eset olyan szemfelnyitóként is működött (evés közben jön meg az étvágy). Ha már ennyi pénzről van szó, amely beruházást ugyan valamelyest csökkent majd a régi S80 eladásakor befolyó összeg, akkor is érdemes alaposabban körbenézni a piacon, különösen, hogy ezen az árszinten ilyen könnyen megy az alku. Személyes tapasztalat, hogy a kompakt méretű kocsik között, másoknak is nézve autót, előfordult, hogy 5 százalék alatti volt csak a kedvezmény, amit a kereskedő felajánlott, akár balról, akár jobbról érkezett az ember. Itt meg 20 százalék körüli engedményeket adtak.

Így körbenézve a piacon, kiderült, hogy a listaárhoz képest nagyon jó volt a VW ajánlata, de ezen az árszinten már számos akár hibrid, akár korszerű Euro6+-os dízellel szerelt prémium autót is el lehet érni. A keresésbe beleestek a klasszikus prémium gyártók is, mert miért is ne? Mit kínált a BMW? 3-as hibridet, de ennek a mérete és a felszereltsége is messze elmaradt a kívánalmaktól. Mercedestől csak a C-osztály fért volna bele: mindkét esetben a kereskedők nagyon korrektek voltak, és felhívták rá a figyelmet, hogy a típusok valós fogyasztása 7-8 liter körüli – tehát nem a katalógusérték eszményien alacsony literszámához ragaszkodtak.

Az autókeresésre figyelve könnyű észrevenni az akciós ajánlatokat, így az éppen a nyár elején futó Lexus GS-re szólót is. Igazán felvillanyozó gondolat, hogy hibrid Lexusba ülhet az ember a kiszabott, maximum 15 milliós összeghatáron belül. A kereskedésben az akciós árat, amely 14,24 millió forint volt, barátom lealkudta 13,7 millióra. A Passat fénye így halványult. Főleg miután másnap egy telefonbeszélgetés során az ár 13,2 millióra csökkent.

Igen ám, de meglesznek-e a kívánalmak? A méret oké, de körbekérdezés után kiderült, más, a típust használóktól, hogy a fogyasztás 10 liter alá nem igen megy, a Passat 7-ből kijönne átlagosan. Legyen akkor a kisebb IS. Itt viszont a mérettel volt gond, hátra a középső fiú lapjával fért be, a nagyobb ott se volt, hogy ne férjen be. Ennél a Passat jobb, így az IS hibrid gyorsan kiesett. De az egész Lexus.gondolat is tovaszállt.

Akkor ott a közelben a Jaguar szalon – ez amolyan villámlátogatás volt, az árak túl voltak a vállalható határon. Akkor irány az Infiniti-hez. A hibrid Q50 a gyors próba alapján bent a kívánalmakhoz képest szűkös, a csomagtartója meg mintha nem lenne. Ami viszont kiütötte barátomnál a biztosítékot, az a V6-os, 3 literes motor volt. Persze így jól hangzóan „teljesítmény hibridnek” lehet nevezni, de a kereskedőhöz intézett, a fogyasztást firtató kérdésre az őszinte válasz a „némi óvatosággal akár 10-11 literes fogyasztás is elérhető” volt.

Kijózanító köre új pályára állította az autókeresést. Barátom szavait idézve, amivel a saját helyzetét jellemezte: „A hibrid illúzióval le kellett számolnom. Becsapva éreztem magam, vagy csak nem voltam elég tájékozott és azt képzeltem, eljutott oda a világ, hogy ebben az ár- és méretkategóriában a hibridek már nagyjából kétharmad-fele üzemanyag-fogyasztásból tudják azt, amit egy „átlagos” hagyományos motorral szerelt kategóriatárs. Hát nem.” Még volt egy út a Volvo szalonba, de ütőképes hibridet ott se tudtak mutatni. Viszont ajánlottak mást.

Barátom ekkor az új célt úgy határozta meg, hogy legyen egy kényelmes autó, amely a Volvo S80-at leválthatja és 9,1 liter alatt fogyaszt százon: mindegy milyen motorral. Feltette magának a kérdést, hogy ha ugyanannyi a fogyasztása egy Euro 6-os dízelnek, mint egy hibridnek (azonos kategóriában), azonos a szervizintervallum is, csak az ár különbözik (a hibrid hátrányára), akkor mi szól a hibridtechnológia mellett?

És óvatosan kell mondanunk az emissziómentes részközlekedést, mert bizony saját tapasztalat, hogy több nagy plug-in hibrid modell lemerülvén, álló helyzetben a nagy teljesítményű, nagy hengerűrtartalmú motorját emelt fordulaton járatva termelte az áramot, hogy teljesítményben hozhassa az autó a katalógusértékeit. Ez nem annyira meggyőző: lehet, hogy a reggeli induláskor még kipufogógáz kibocsátás nélkül araszol az autó a dugóban a suli mellett, de délután hazafelé ugyanott álló helyzetben az alapjáratinál magasabb „termelői” fordulatszámon tolja ki a gázt, miközben a szidott dízel semmit nem tol ki, mert a start/stop rendszer miatt épp pihen.

Szóval térjünk vissza a Volvo szalonba. Ott ajánlották az S90-est, az új generációs dízellel. Azonban a D4 is a kívánt minimum extrákkal árban 17 millió fölé nyújtózott listaáron. Ekkor jött a kereskedői ügyesség: állt a szalonban egy berendelt, nullkilométeres autó, amelyet két hete gurítottak oda. Kiajánlották ezt a D4-est, amelyben minden kívánt extra megvolt, csak a korábbi S80-ashoz képesti mínusz 15 lóerő hangzott rosszul. Amúgy a kocsi reprezentatív, komfortos, méretben pedig nincs kompromisszum a leváltandóhoz képest. Elkezdődött az alkudozás.

Végül az alku 13 150 000 forintban állt meg, ez bizony jó 4 millió forinttal a listaár alatti, és kevesebb, mint ahonnan elindult a vásárlási ajánlatsor, tehát a második, már nullkilométeres Passat GTE áránál. Így itt barátom megállt, és megvásárolta a Volvót. Ez egy nyári történet, augusztusban vette át, így már van tapasztalata. Visszatekintve igazoltnak érzi a gondolatmenetét, amit az is alátámaszt, hogy azóta a MOL fizetőssé tette az áramtankolást a kútjain. Bár ez utóbbi azért nem lett volna perdöntő érv, mert összegszerűen otthon tölteni is kedvezőbb, mint folyékony üzemanyagot vásárolni.

És barátom ismét jó fogalmazott: „19-re lapot húztam a dízellel a jelenlegi közhangulatban, de látva azt, hogy a német piacon is a visszaesés után 46% körül stabilizálódott az új dízelek értékesítési aránya, akkor ez azért nem a világvége. Ennek még bőven van kifutása. Az autóval hosszú távra tervezek, tisztában lévén azzal, hogy 7-8 év múlva elveszti értéke kétharmadát, háromnegyedét. Viszont akár csak a jelenlegi trendeket nézve is teljesen bizonyos, hogy bármely mostani elektromos, plug-in, vagy öntöltő hibrid értéke éppúgy fog állni a technikai avulás miatt. Így értékvesztés vonalon olyan soktól nincs mit tartanom. Így ért véget a környezettudatos kalandom. Gyakorlatilag az összes szóba jöhető hibrid üzemanyag fogyasztása magasabb, mint a győztes dízelé. Az eddigi használat alapján a saját fedélzeti komputer szerint 7 liter az átlagérték, a katalógus 7-8-at ígér. Autópályán 5,8 literes fogyasztást ért el a nagy autó. A hibridek ára pedig – az egyetlen akciós, de már nem up-to-date Lexus GS300 kivételével – legalább 20%-kal magasabb, mint amennyiért ténylegesen megszerezhető volt a Volvo.”

28 ápr 2018

Hibrid dízellel próbálkozik a Volkswagen

A Volkswagen a Bécsi Motor-szimpóziumon mutatta be az EA288 Evo nevű új, kétliteres dízelmotorját, amely számos teljesítményszinten lesz elérhető a közeljövő közepes méretű VW típusaiban.

Az új motor eleve hatékonyabb, mint közvetlen elődje: a gyáriak szerint az égéstér változtatásaival sikerült növelni a hatásfokot, és a feltöltőrendszer reakcióidejét is csökkenteni tudták. Ezen felül elektromos segédhajtást is tartalmaz, méghozzá egy igen olcsó, 12 voltos változatot, amelyet azonban már Li-ion akkumulátor táplál.

Az új hibrid-dízelből összesen kilencféle változat készül majd, 136 és 204 lóerő közti teljesítménnyel: ezek átlagosan 9%-kal erősebbek, mint a jelenlegi EA288 sorozat tagjai. Természetesen az új, kétliteres dízeleket is úgy alakították ki, hogy egyaránt beépíthetők legyenek a hosszmotoros Audikba, és a VW csoport MQB platformra épülő, keresztben álló motoros modelljeibe is.

error: Védett tartalom !!